|
2010-07-16 13:09:28, péntek
|
| |
| |
Siklósi András: Néhány eseményről a Kárpát-hazában és Európában
1.) Mit ér a (tót) hazafiság, ha törvénnyel kell kikényszeríteni?
Bölcs és igaz mondás, hogy a (magyar) sas nem kapkod a (tót) legyek után. Ha pedig a bolha köhög, általában az sem okoz világméretű pánikot, hiszen jobbára föl sem tűnik senkinek. Ha azonban a bolha elefántnak képzeli magát, s oly mértékben pimasszá, szemtelenné válik, mint a felvidéki tótok, azt bizony nem hagyhatjuk válaszolatlanul.
Nézzük röviden, miről is van szó. A tót atyafiak (Mikszáth jóindulatúan így becézte őket) a többi délszláv népséggel együtt valahol a Balkánon ,,keletkeztek" a középkor folyamán, s évszázadok alatt onnan szivárogtak északra, mai ,,szállásterületükre", vagyis Felső-Magyarországra. Másokhoz hasonlóan (pl. oláhok, rácok, svábok), sajnos mi őket is befogadtuk, és teljes védelmet, egyenjogúságot biztosítottunk nekik minden téren. Ők pedig vígan éldegéltek a Szent Korona országának mindenki számára elfogadható körülményeket nyújtó oltalma alatt. Eszükbe nem jutott volna föllázadni, és beleharapni a humánus, lovagias, őket (is) pártoló magyarságba; ha a sötét lelkű Habsburgok, ill. az európai szabadkőművesek, zsidók nem biztatják, tüzelik erre őket a legalantasabb módon. Tagadhatatlanul hamar kinyílt a csipájuk, s az álarc alól gyorsan kivillant szörny-pofájuk. Trianonban nagyot hasítottak Magyarország testéből, s a mai napig abban a tévhitben élnek, hogy sosem volt országuk helyén csalárdul megalapított államuk immár örökké az övék is maradhat.
Tulajdonképpen önálló történelmük sincs; egy szellemes megfogalmazás szerint az egész oly rövid, hogy elfér egy SMS-ben. Ezért rögvest hozzá is fogtak a hamis legendák gyártásához, és soviniszta-fasisztoid vezetőik bábáskodása mellett kreáltak maguknak egy ,,fényes" őstörténetet, mely szerint - a nem létező Nagy-Morva Birodalom révén (lásd még az oláhok hasonlóan ,,megalapozott" dák-román elméletét!) - ők már akkor rég belakták mai (rablott!) hazájukat, mikor még a magyar ,,betolakodóknak" híre-pora sem volt. Könyvekben leírt, iskolákban tanított hazug históriájukat egy az egyben tőlünk lopták, miként ,,nemzeti jelképeiket" (kettős kereszt és hármas halom!), sőt még ,,himnuszukat" (egy szépen hangzó magyar műdalra fabrikáltak valami önimádó szöveget!) is. Hol voltak ők még a dicsőséges pozsonyi csatában, esetleg a tatárjárás, vagy a török elleni önvédelmi (s egyben egész Európát óvó) csatáink idején? Nyomuk sincs az akkori krónikákban. Lényegében a Rákóczi-szabadságharc idején bukkannak föl először, amikor kivételesen a jó oldalra álltak a ruszinokkal (ruténekkel) együtt. Ettől fogva csak károkat okoztak nekünk, gonosz hálátlanságukkal, esztelen mohóságukkal.
Egy vaskos kötet is szűknek bizonyulna, ha valamennyi sérelmünket, ill. gaztettüket fel kívánnánk sorolni. (Pedig ezt a leltározást előbb-utóbb pontosan és hiánytalanul el kellene végeznünk, nemcsak a magunk érdekében, hanem azért is, hogy a világ végre tudomást szerezhessen arról, miféle ördögfajzatok bújnak meg a ,,derék tót atyafiak" köpenyében.) Ne menjünk messzire, most csupán az utóbbi évtizedekből rónék föl néhány emlékeztetőt. 1945 után fajtánk barbár gyilkolászása, a ,,hontalanság évei", a magyar nyelv betiltása minden közintézményben, iskoláink, kulturális létesítményeink működésének megszüntetése, a ,,lakosságcsere" (kitelepítés) kiprovokálása, a magyarok tulajdontól és állampolgárságtól való megfosztása, valamennyi magyar hivatalnok elbocsátása, családok ezreinek Csehországba deportálása, a (máig hatályban levő) Benes-dekrétumok bevezetése, a ,,reszlovakizáció", majd a később ismét engedélyezett iskoláink fokozatos ellehetetlenítése, állandó szisztematikus tót betelepítés a déli egységes magyar tömbökbe, a magyarlakta vidékek tervszerű kisemmizése és tönkretétele, az egyházi hierarchia elszlávosítása, a bősi szörnyerőmű erőszakos megépítése, a diszkrimativ ,,nyelvtörvény" elfogadása, a szüntelen magyar verések és gyalázkodások, legutóbb pedig az ún. ,,hazafiassági törvény" (amiről még bővebben szólok) kitalálása. Láthatjuk, ha gyülevész tót szomszédaink a következő ezer évben szőrcsuhában, magukat ostorozva vezekelnének, az sem hozhatná helyre tengernyi bűnüket.
A bohózatba illő hazafiassági törvény eredetileg Jan Slota-nak - aki egyébként egy alkoholista, közbűntényes, majd fehérgalléros maffiózó -, a tót ultra-nacionalisták paranoiás pártvezérének agyszüleménye, de első megközelítésben az egész parlamentjük áldását adta rá. Miről is van szó ebben az otromba ,,műalkotásban"? Idézem: ,,Minden tanítási hét a himnusszal kezdődik majd az iskolákban, himnusszal indul a kormány és a parlament ülése, himnuszt követően kezdik munkájukat a helyi és megyei önkormányzatok, himnusszal veszi kezdetét minden tömegrendezvény és focimeccs, ill. a közrádió és köztévé is naponta eljátssza majd a 'Zeng az ég a Tátrán'-t. A tanácstermekben, a tantermekben a fő falra az állam címere mellé kötelezően felkerül a nemzeti lobogó, a himnusz szövege és az alkotmány preambuluma." Bizony kész röhej, hogy a tót állam így akarja honszeretetre buzdítani feledékeny vagy renitens polgárait; esetleg Robert Fico és társai ezzel próbálnak további voksokat gyűjteni a következő választáson; de könnyen lehet, hogy ez az egész nem más, mint egy burkolt hadüzenet a ,,déli szomszédoknak", vagyis a magyaroknak. Még jó, hogy a ,,kötelező állampolgári hűségesküt" végül kihagyták belőle, mert mégsem akartak teljesen nevetségessé válni. A dolog pikantériája az, hogy az egész április elsején, a bolondok napján lépett volna hatályba, ha a köztársasági elnök (a szintén magyargyűlölő Ivan Gasparovic) is aláírja. Ám szerencsére ennél több esze volt, ezért szignálás helyett visszautalta az országgyűlésnek, annál is inkább, mert a muszáj-hazafiság efféle kinyilvánítása rendkívüli anyagi terheket rótt volna az egyébként is válságos helyzetben levő, megroggyant költségvetésükre.
Közben ,,felekezetre, nemzetiségre, nemre való tekintet nélkül" megindult a tiltakozás a képtelen jogszabály bevezetése ellen, úgy az iskolákban, mint a közszolgálati intézményekben s a civil szervezetekben. Mondhatni, hogy a tótok éppúgy pokolba kívánták, mint a saját véreink. Egy tanárnő a következőképpen summázta véleményét: ,,Elutasítom ezt, az iskolákban van hazafias nevelés, ezzel a törvénnyel viszont pont ellenkező hatást érnek el. Amit a diákoknak kötelezően kell tenni, azt nem fogják örömmel csinálni.“ Ugyanakkor többen kíváncsian megkérdezték, hogy a képviselő urak és hölgyek ugyan miből s honnan kívánják előteremteni az agyament ötlet finanszírozásához szükséges összegeket, mert hát a hazafiság eme fölöslegesen hivalkodó kifejezése nem olcsó mulatság még ,,Tótországban" sem. Nézetem szerint a hazafiságnak a szívben és a lélekben kell élnie (vagy nem élnie), arról értelmetlen egy nyakatekert, átláthatatlan törvényt hozni. Normális jogállamban (Slovákia biztosan nem ilyen!) a magyar vagy bármely más nemzetiségi (kisebbségi) himnusz éneklését s a zászlók lengetését, a felségjelvények (címer stb.) viselését egyáltalán nem lehet betiltani, mint ahogy a többségi himnusz eldalolásának jogi kikényszerítése is kafkai abszurditás. Méltó válaszként tehát - minden keserű vonzata dacára - harsányan röhögjünk rajtuk, a hasunkat fogva!
Nos, mielőtt legördülne a függöny ebben az alpári tragikomédiában, lássuk a happy endet. A józan belátás végül győzött a tömény hülyeség fölött, mert a parlament másodszorra már elutasította az eredeti koncepciót, s helyette a sokkal mérsékeltebb ,,jelképtörvényt" szavazta meg. Ennek értelmében a himnuszt csak a tanév kezdetén kell elénekelni, továbbá minden iskolában (tehát a magyar nyelvűekben s az egyháziakban is!) csak egy központi helyen kell kifüggeszteni a fönt említett ,,szlovák" szimbólumokat, azaz nem minden tanteremben. Ez persze még így is roppant megalázó ránk nézve, s elég okot nyújt arra, hogy rendesen megutáljuk (drótos)tót ,,testvéreinket" szőröstül-bőröstül. Ébredj Felvidék, ocsúdj magyarság mindenütt a Kárpát-medencében! Ideje, hogy visszaszerezzük orvul elbitorolt országunkat, s ideje annak is, hogy a bárhonnan jött sehonnai bitangok végre megismerjék, milyen is az igazi magyar hazafiság, amelyet nem a törvény erejével kell magunkra kényszeríteni!
2.) A görög államcsőd az EU összeomlását is jelentheti
Többször is írtam már az EU-ról (lásd pl. ,,Végső kisemmizésünk és likvidálásunk az EU-ban"); e dolgozataimban részletesen taglaltam annak antidemokratikus, neoliberális-globalista voltát, amely nem a tagországok s az egyes nemzetek érdekeit szolgálja; hanem diktatórikus-föderatív fölépítésével egy központi multinacionális bankárkaszt, egy rohamosan körvonalazódó szabadkőműves-zsidó világállam törekvéseinek rendel alá mindent, nem törődve senkivel és semmivel, gátlástalanul keresztülgázolva minden emberi szenvedésen és szabadságvágyon. Egy ilyen behemót szuperhatalommal, egy efféle érzéketlen, istentelen és antihumánus gólemmel nincs esélyünk külön-külön szembeszállni; csak az európai népek együttes cselekvése, azaz fölkelése vagy szabadságharca vezethet tartós eredményre. Vannak, akik szerint létezik ,,békés" megoldás is; szerintem azonban túl sok forog kockán ahhoz, hogy a háttérhatalom zsarnokai és jól fizetett helytartói belássák: az általuk képviselt rémálom megvalósíthatatlan, s abba egész Európa beledöglik, vagy ősemberi szintre süllyed. Nincs tehát más út, mint az erőszak ellen erővel föllépni, mert a ránk telepedett élősdi fajta nem ért a világos szóból addig, amíg az ormányára nem sóznak egy jókorát. Itt is fennáll az, amit Magyarország viszonylatában már számtalanszor szétkürtöltem, hogy ez a korrupt, sátáni rendszer belülről nem reformálható-, javítható meg, hibái és bűnei nem küszöbölhetők ki semmilyen módon, csak ha vesszük a fáradságot, és együttesen odacsapunk. (Képzeljük el Zrínyit, aki a szigetvári kitörés helyett a törökkel egyezkedik egy közös ,,munkavacsorán", a megszállásunkat követő harács és dézsma szedésének ,,zökkenőmentessé" tételéről. Erős fantázia kell hozzá! Ha dicső elődeink valaha is úgy viselkedtek volna, mint mai züllött árulóink, országunk már a térképen se létezne!) Amennyiben ezt nem tesszük meg azonnal és igen határozottan, akkor el kell viselnünk, hogy egyenként kivéreztessenek és rabszolgasorba taszítsanak bennünket. Hazánk ma Európa ,,beteg lova", s a mi helyzetünk sokkal katasztrofálisabb, mint bármelyik másik országé; mivel azonban szívósságunk, türelmünk és tűrőképességünk mérföldekkel megelőzi a többiekét, ezért nem is nagyon fáj senkinek, ha szép csendben kimúlunk a világból. Más a leányzó fekvése Görögországban, aminek ,,legatyásodása" már inkább okot ad az összhéber aggodalomra és a delikvens ,,megmentésére", mint a megvetett, páriának tekintett, senkit sem bántó, csontvázáig lecsupaszított Magyarország. No de vizsgáljuk meg, mi is történt Zorbász földjén, a napsütötte Hellaszban.
Görögország lakossága ma is messze jobb kondícióban, 4-5-ször magasabb színvonalon él nálunk, tehát kíváncsi lennék, hogy vajon miként viselné el azt, ha hirtelen a mi nyomorszintünkre süllyedne. (Valószínűleg megőrülne bánatában, és tömegesen ugrana le a Taigetoszról vagy az Olimposzról.) Persze ez nem jelenti azt, hogy ott olajozottan mennének a dolgok, csupán azt kívántam érzékeltetni, hogy a magyarok határtalanul boldogok lennének, ha egy csoda folytán a görögök kedvezőbb nívójára ,,zuhannának" (fölülírva a gravitáció egyetemes törvényét). Görögország egyébként nem tartozik az EU ,,nagyjai" közé (mint Németország, Franciaország, Anglia, Itália), hanem az ún. perem-országok sorába, kb. Portugáliával, Írországgal és Spanyolországgal azonos kategóriába. Egy gúnyos angol kifejezéssel négyüket PIGS-nek (disznók!) nevezik, országaik kezdőbetűit összevonva. Ezek az országok érdemben nem szólhatnak bele az EU belső ügyeibe, mivel azonban részei az euro-zónának, sorsuk elég fontos a szervezet számára. Eleinte többnyire az EU támogatottjai voltak, tehát nem fosztották ki őket brutálisan; ez némileg megváltozott a keleti ,,szocialista blokk" tagjainak későbbi csatlakoztatása következtében, mivel a ,,feneketlen bőségszaru" lassacskán soványodni kezdett.
Georgiosz Papandreu vezetésével Görögországban jelenleg baloldali kormány regnál, ami nem mondható éppen ,,tisztakezűnek", noha korrupcióban, törvényszegésben és egyéb ,,disznó"ságokban meg sem közelíti a Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai által tökélyre vitt, alulmúlhatatlan mércét. Az ő csőd-közeli állapotuk világosan mutatja, hogy a neoliberális piacgazdaságnak (lényegében multináci rablókapitalizmus) és a nyugati típusú áldemokráciának (egy faji felsőbbrendűség elvén szerveződő ,,monetáris elit" totális diktatúrája a tehetetlen tömegek felett) mindenütt befellegzett, mert az egész mérgezett levest a kisemberek torkán próbálják lenyomni, akik nyilván nem sokáig bírják az egyre durvább terhelést. Görögország eljutott az utolsó húr elpattanásáig, mert nem óhajtja föladni eddigi kényelmes, viszonylagos jólétét. Márpedig a pénzszivattyú itt is működik, s az adósságcsapda oly mértékben köréjük zárult, hogy normális módon innen nincs szabadulás. Ezért eleinte a gazdasági mutatók manipulálásával, ,,kegyes csalások" elkövetésével, a valós helyzet letagadásával védekeztek, de végül csak lelepleződtek, s elismerték a teljes csőd beálltát. (Magyarország már évek óta ugyanitt tart, sőt nagyobb bajban van, de mivel még nem vezettük be az eurót, nem kockáztatnak miattunk semmit.) Ez egyben a fizetésképtelenség megállapítását is jelenti, vagyis azt, hogy önerőből már nem képesek a fölhalmozódott adósságot és kamatait törleszteni; ugyanakkor a gazdaságot, az életszínvonalat s az államháztartást is a megszokott keretek közt tartani, tehát jöjjön, aminek jönnie kell. Itt azonban nem csupán róluk, hanem az egész euro-övezet létéről, sőt az EU fönnmaradásáról van szó. Ezért az agytröszt nyomban a ,,hónuk alá nyúlt", hiszen észlelte a könnyen futótűzként szétterjedő veszélyt, amit elemi érdeke csírájában elfojtani. Bizony a ,,disznók" többi országánál is a küszöbön ólálkodik a pénzrendszer összeomlása, s ennyi becsődölt gazdaságot egyszerre lehetetlen megsegíteni. A gond csak az, hogy a 3 éves futamidőre felajánlott 110-120 milliárd eurónyi kölcsön (ennek 2/3-át vállalja az EU, 1/3-át pedig az IMF) csupán tüneti kezelést jelent, mely nem a kiváltó okokat szünteti meg, hanem a következményeiket próbálja orvosolni, abszolút esélytelenül; ráadásul komoly terheket ró a többi tagországra is. Az EU bennfentes komisszárjai azonban már nem törődnek azzal, hogy mi mibe kerül, hiszen ők az egész ingatag birodalmat szeretnék stabilizálni, mely néhány év alatt úgy összedőlhet, mint kártyavár egy kósza tüsszentéstől.
Görögországot (is) vasmarokkal szorítja a globális háttérhatalom, s hiába próbált kibújni a rá oktrojált megszorítások és ,,szerkezeti átalakítások" alól, egyelőre ő húzta a rövidebbet, s kormányszinten máris beletörődött elkerülhetetlen sorsába. A pénzvilág kíméletlenül kiadta a szokásos ,,válsággyógyító" ukázt (a Bokros-csomag ottani megfelelője!): bérbefagyasztás, nyugdíjcsökkentés, a nyugdíjkorhatár növelése 65 évre, adóemelések, a szociális juttatások megnyirbálása stb. A nép körében persze elemi erővel tört föl a lázadás; sztrájkok, tömegtüntetések, kemény zavargások robbantak ki. Molotov-koktélokkal és botokkal támadtak a rendőrökre, bankokat, gépkocsikat gyújtottak föl, betörtek a televízióba, általános fölkelésre szólították Európa népeit, azaz sok mindent megpróbáltak elkeseredésükben. Nyilván nem adták még föl, de egyedül aligha boldogulhatnak, s jelenleg úgy tűnik, hogy a szolidaritás helyett az uniós többség az egyéni menekülési utakat választja. Ezzel az első fordulót a cionista banda nyerte, de még nem lefutott a mérkőzés. Előbb-utóbb mindenkire rákerül a sor, s ha legalább 3-4 újabb ország gazdasága is ,,bedől", akkor bizony eluralkodik mindenütt a káosz és a pánik, s az EU lehúzhatja a rolót, az egyes nemzetek pedig megünnepelhetik a szabadságot. (Biztató jel az is, hogy ahova mi beléptünk - pl. Osztrák-Magyar Monarchia, KGST, Varsói Szerződés -, az eddig rendre szétrohadt és megszűnt; miért lenne másképp az EU-val és a NATO-val? Mi ritkán győzünk, de minden ellenségünket, gyarmatosító megszállónkat túléljük, a történelmi tapasztalatok szerint!) Persze ezek az Európát s a világ oroszlánrészét bekebelező vámpírok nem adják meg könnyen magukat, s ha szükségesnek érzik, egy újabb népirtó háborútól sem riadnak vissza. Nem kizárható az sem, hogy Görögországot szándékosan döntötték romba, mert egyfajta ,,válságmodellnek", laboratóriumnak tekintik, ahol kipróbálhatják sajátos ,,gyógymódjaikat". Afelől viszont nincs kétségem, hogy végül elbuknak a sötétség erői, hiába áll rendelkezésükre a pokol összes vagyona és elrettentő fegyveres arzenálja.
Meggyőződésem, hogy Európa csak a magyar példára, a tökéletességet közelítő Szentkorona-értékrendre alapozva mászhat ki a szakadékból, s valósíthatja meg a fenntartható életet. Ez egyben az EU és minden hasonló terjeszkedő, vérszívó, a nemzeteket kényszerzubbonyba, közös akolba záró, kártékony óriásbirodalom fölszámolását is maga után vonja. Európa jövője csak szabad, független, önazonosságukat, értékeiket megtartó és egyenrangú nemzetek önkéntes és kölcsönös előnyöket nyújtó szövetkezésén nyugodhat, ami nem más, mint egy laza konföderáció. Minden más út zsákutca, s az efféle meddő, esztelen, borzasztó szenvedésekkel, nyomorúsággal és pusztulással járó kísérleteket egyszer s mindenkorra be kell fejezni; s örökre meg kell semmisíteni, vagy száműzni kell körünkből azokat a sátáni figurákat, akik önző érdekeiknek készek bárkit és bármit alárendelni, akik Istent játszva, gátlástalanul uralni kívánják a halált és az értelmes életet.
3.) Furcsán startol az Orbán-kormány
Bevallom, sosem kedveltem a Fideszt (sem a vazallussá morzsolt, eltaknyolódott KDNP-t), sem pedig Likud Viktort, mert az indulásuk sem tetszett; de nem bíztam korábbi liberálisból konzervatívvá, baloldaliból jobboldalivá, ateistából hívő kereszténnyé váló metamorfózisukban sem. Azért, hogy ,,pálfordulásuk" őszintének hasson, sokkal többet kellett volna a gyakorlatban is tenniük nemzeti ügyeinkért az üresen csengő verbális handabandázásoknál. Különösen az elmúlt 8 év passzív, sőt gyáván megalkuvó ,,ellenzékisége" int arra, és győz meg róla, hogy ne reméljek tőlük semmi jót a jövőben sem. (Akik még mindig bíznak bennük, vagy javíthatatlanul agymosottak, vagy valamilyen önös érdekük fűződik hozzá. Mindenesetre nem próbálom lebeszélni őket tévedésükről, hiszen elvakult fanatikusokkal fölösleges vitákba, veszekedésekbe bonyolódni. Ezt még a sokkal szimpatikusabb Jobbikért se tenném meg. Le merem szögezni azt is, hogy egyetlen párt sem ér meg annyit, hogy értük két vagy több becsületes magyar egymásnak essen!) Ettől függetlenül nem vagyok a fideszesek rosszakarója, ellendrukkere, s egyelőre nem is török pálcát fölöttük; hiszen elvem az, hogy minden kormánynak adjuk meg a lehetőséget, hogy bizonyítson, vagyis valósítsa meg ígéreteit, hajtsa végre tervezett programját, ha tudja. Mivel hivatalosan még össze sem ült az új országgyűlés, s valójában még meg sem alakult a második Orbán-kormány, ezért se hideget, se meleget nem szólhat senki a tetteikről. Sajnos azonban a dolog mégsem ilyen egyszerű, hiszen már szolgálatba lépésük előtt is szaporodnak az aggasztó jelek, amelyek mellett nem mehetünk el a fejünket félrefordítva. Lássuk konkrétabban, mikre is gondolok!
Az, hogy több tárca összevonásával nagyjából 9 (ebből 5 csúcs-) minisztériumot állítanak fel, s ezzel úgymond takarékoskodnak, azaz csökkentik a bürokráciát, a magasan fizetett aktatologató hivatalnokok seregét, még üdvözölhető is lenne. Viszont az is benne van a pakliban, hogyha a hagyományos ágazatok nem rendelkeznek saját arculattal, s azokat hozzáértő szakemberek helyett ,,megbízható" politikusok irányítják, akkor elmosódnak a határok, s elkenhető lesz a felelősség, a számonkérhetőség is. Márpedig ez adott esetekben sokkal többe kerülhet a nemzetnek, mint a valamivel nagyobb bérköltség. Másfelől kevesebb nagyhatalmú ,,szuperhivatalnokot" könnyebb megvásárolni, megzsarolni, vagy egyéb módokon kézben tartani, mint ha többen vannak. Ezt a miniszteriális rendszert még soha senki nem próbálta ki, ezért kötve hiszem, hogy az ország mostani tragikus állapotában épp arra van szükségünk, hogy tovább kísérletezzenek velünk, mint az erre szánt szerencsétlen egerekkel. Nem árt egy pillantást vetni a leendő miniszterek listájára sem, főként azokat megemlítve, akik már korábban is bizonyították teljes alkalmatlanságukat és becstelenségüket. Van egy szörnyű sejtésem (Orbán magától nem lehet ennyire hülye!), hogy kormányának tagjait nem a leendő miniszterelnök válogatta össze, hanem valakik ,,súgtak neki" a háttérből; s ezzel tulajdonképpen kódolták is az új kabinet idő előtti bukását, hiszen fogható, dróton rángatható gazemberekkel aligha felelhet meg az exponenciálisan növekvő igényeknek, mondhatni: csodavárásoknak.
A belügyminiszter a rosszarcú, ám ,,sokat tapasztalt" Pintér Sándor lesz. Feladata a rend és a közbiztonság azonnali helyreállítása, az elszámoltatások, felelősségre vonások szigorú és igazságos lebonyolítása, a bármilyen etnikumhoz tartozó bűnözők (pl. ,,fehérgalléros" zsidók, ,,bodzagyűjtő" cigányok) kézre kerítése. Nem mellékesen az egyik, ha nem az ország legnagyobb maffiafőnökéről van szó, aki feje búbjáig sáros az olajszőkítési ügyekben, s egy rakás más törvénytelen dologban: mint hamisítás, sikkasztás, adócsalás, csempészés, korrupció, az ellenfelek megfenyegetése s talán likvidáltatása is (köztük több tényfeltáró rendőrtiszt különös ,,öngyilkossága"!); az ördög tudná mindet tételesen fölsorolni. Még be sem iktatták őkelmét, máris pofátlanul kijelentette, hogy szerinte volt (?) üzlettársa és haverja, Gergényi Péter főkapitány ártatlan a 2006 szeptemberében (az őszödi beszéd nyomán) kirobbant, majd az október 23-án folytatódó tüntetések terrorisztikus elfojtásában; noha ezernyi dokumentum, följelentés és perirat bizonyítja ennek ellenkezőjét, sőt azt is, hogy ebben a bűnhalmazban maga Gyurcsótány is vastagon benne volt. Őszintén, hiszi-e valaki, hogy Pintér ,,úr" megtagadja tegnapi önmagát, s holnaptól a rend megtisztult, feddhetetlen bástyájává válik? Mert annak a Lipótmezőn lenne a helye, ha közben azt is meg nem szüntették volna. Még a legfanatikusabb fideszesek is tiltakoznak kinevezése ellen; persze a balliberális zsiványok s az egyéb szabadon mászkáló börtöntöltelékek, akasztófavirágok nyilván jót röhögnek a markukba.
A külügyminiszteri poszt várományosa az egykori 3 per akárhányas (besúgó) ügynök és ősbolsi, valamint bilderberges (szabadkőműves) Martonyi János; aki nagy hozzáértéssel, következetesen megmutatta már, hogy milyen jártas a gyáva meghunyászkodásban, a magyar érdekek simulékony feladásában, az idegen hódítók elvárásainak szervilis kiszolgálásában, a területrabló utódállamokkal ápolt ,,jószomszédi viszony" szorosabbra fűzésében stb. Csak rá kell nézni az egyébként öntelten pöffeszkedő ,,karrierdiplomata" ,,erőtől duzzadó", kackiás bajusszal ékesített alakjára, s garantáltan olyan hányingerünk lesz, hogy egy hétig ételt-italt nem vehetünk magunkhoz. (Jó recept a fogyókúrára: evés helyett ízlelgesse Martonyi elvtársat!) Hát bizony, vele is csak egy patkánnyal több lesz a zenekarban, ám ha rajtam múlna, még a vonó gyantázását se bíznám rá jó szívvel. Mintegy igazolásául véleményemnek, Martonyi még ,,civilként" Tótországban járt a minap, ahol jobbágyi alázattal ,,tájékoztatta" Ficóékat a tervezett kettős állampolgárság bevezetéséről, mintha ez a legcsekélyebb mértékben is folyton hőbörgő, magyarfaló ellenségeinkre tartozna. Mivel a hajdani állampolgárság visszaadása kizárólagos belügyünk (ahhoz senki idegennek semmi köze sincs!), ezért Jancsi bohóc e ,,látogatásával" az önfeladás klasszikus iskolapéldáját valósította meg.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főnöke az echte zsidó Fellegi Tamás lesz (mellesleg ,,vakoló" is!), akinek elsődleges feladata a közvagyon védelme (kecskére bízták a káposztát!) s a fosztogató oligarchák megfékezése; továbbá a hazai és EU-s források gyors és hatékony elosztása, a közbeszerzések egyszerűsítése, a magyar vállalkozások előnyhöz juttatása az uniós versenytársakkal szemben, meg ehhez hasonló körmönfont ámítások. Hát ezen a döbbenetes választáson még kínomban se mosolyoghatnék, noha kabaréba illő. Ezt a rendkívül fontos posztot akár közvetlenül a Mazsihiszre is testálhatta volna Viktorunk, hiszen javarészt úgyis ők és körülmetélt hitsorsosaik fölözik le mindenből a hasznot. Szegény Magyarország, jaj neked, ha ily ,,gondos gazdákra", ilyen ,,puhatestű őrangyalokra" és ,,törzsökös hazafiakra" számíthatsz csak élethalálharcodban!
Tovább nem részletezem, csupán megemlítem a hátralevő neveket: Matolcsy György (gazdaság), Réthelyi Miklós (Nemzeti Erőforrások Minisztériuma; őt nem ismerem), Fazekas Sándor (vidékfejlesztési miniszter; róla sem hallottam eddig), Hende Csaba (honvédelem), Semjén Zsolt (miniszterelnök-helyettes), Navracsics Tibor (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium), Varga Mihály (kancellária-miniszter; talán az egyedüli használható ember). Összességében: siralmas névsor; egy fertály óra alatt különb csapatot verbuválnék a baráti körömből!
Nem irigylem Orbánt, ha ezzel a ,,zsákban futó", hátramozdító (cirkuszi) társulattal ,,világrengető" rekordokra készül. Márpedig, ha a Himaláját kell meghódítani, akkor bizony édeskevés, ha csupán a Kékestetőt képesek megmászni. Nem szeretném elkiabálni, de attól tartok, fogunk mi még bőven tüntetni Viktor-Viktorék ellen is, ha ezután se jutunk egyről a kettőre. (Kossuth tér visszatér? Lehet, hogy korai volt még elbúcsúzni?) Hát majd meglátjuk! - remélte a vak is. S még valami. A Jobbik szüntelen támadása, lejáratása helyett talán nem ártott volna már a kampányban s azóta is arra készülni, hogy leszámoljanak végre dögrovásra került hazánk valódi tönkretevőivel, hétpróbás banditáival; mert ebből a farizeusi magatartásból még egy csendes portörlés sem következhet, nemhogy egy alapos nagytakarítás!
4.) Egy mítosz vége - Tőkés erkölcsi és politikai bukása
Tőkés László az oláhországi, Ceausescu-ellenes ,,palotaforradalom" (ill. katonai-szekuritátés puccs) idején, 1989-ben vált az egész Kárpát-medencében, sőt Európában is ismert ellenállóvá, akkor magasztosult legendás hőssé; melyet elsősorban Chrudinák Alajosnak köszönhet, aki a Panoráma című TV-műsorában nyújtott neki többszöri megszólalási lehetőséget. (Ma már ez aligha lenne elég, de hol voltak még akkor az ún. ,,nagy kereskedelmi médiumok", amik napjaink közfigyelmét uralják.) Tőkés az első pillanatban megdobogtatta a szíveket, és szerénységével, okos beszédével, szívós elszántságot tanúsító lendületével, a nemzet és Isten iránti elkötelezettségével azonnal naggyá nőtt a szemünkben. Végre egy olyan hazafi, egy olyan vezetőnek született, karizmatikus ember - mondtuk ezt sokan -, aki nem érdemtelenül emelkedett ki a szürke tömegből. Legalább egy évtizedig töretlenül meg is őrizte népszerűségét, amolyan fényes állócsillaggá vált eléggé piszkos közéletünk egén. Számos esetben fejtette ki véleményét különböző nemzeti sorskérdéseinkben, elsősorban persze erdélyi ügyekben, s nem emlékszem arra, hogy tévedett vagy hibázott volna. Nyilván ezért választották fiatalon református püspökké, s az akkoriban induló RMDSZ-ben is sokáig vezető szerepet töltött be. Utóbbiból való fokozatos kiszorítása Markó Béla (volt komcsi és szekus poéta) elnöksége alatt kezdődött. A Csonkaországhoz hasonlóan Erdélyben is minden pozíciót elleptek a gátlástalan, az idegen törekvéseket készséggel kiszolgáló balliberális ügynökök, akik rövidesen zátonyra futtatták az ottani magyarság ébredését és fölemelkedését. Tőkés jó darabig keményen ostorozta ezeket a selejtes haszonlesőket, s nem vállalt velük semmilyen közösséget. Ennek ,,jutalma" lett tiszteletbeli elnökké választása (azaz parkoló pályára helyezése), majd végül e névleges cím megszüntetésével formális kizárása a pártból. Az oláh és magyar haramiákkal szembeni szüntelen kétfrontos küzdelme miatt megkopott kissé a korábbi nimbusza, de komolyabb törést még nem szenvedett pályája. Aztán később már melléfogásokat, vargabetűket is felfedeztem nála, de mindezek eltörpültek korábbi érdemei mellett. Úgy gondoltam, nem szabad őt bántani, és mindig többet elnéztem neki, mint bárki másnak, aki a politika mocsarába keveredett. Hosszú ideig vártam arra, hátha visszatér korábbi önmagához, de már látom, hogy erre nincs remény. Az embernyúzó gépezet őt is kíméletlenül bedarálta, prostituálta, amit őszintén sajnálok, de tovább már nem hallgathatok. Lássuk tehát, hogyan jutott el Tőkés a ,,hallgatás falának" áttörésétől a ,,házasság falának" lebontásáig.
Először a '90-es évek közepén kaptam föl a fejem, amikor arról hallottam, hogy egy ópusztaszeri nemzeti rendezvény egyik árusát följelentette, mert irredenta portékákat kínált a vevőknek; köztük Nagy-Magyarországot ábrázoló térképeket, plakátokat és jelvényeket. Eléggé elcsodálkoztam ekkor Tőkés besúgással fölérő vádaskodásán, de átléptem rajta azzal, hogy tán azért tette, mert őt magát is gyakran irredentizmussal rágalmazzák (sajnos sohasem volt az!), s meglehet, hogy e ravaszsággal akarta kifogni a szelet a vitorlájukból. Aztán sokáig semmi visszásságot nem hallottam róla, majd megbotránkoztam néhány olyan kijelentésén, melyekben a sorsüldözött, porig alázott magyarság körülményeit a zsidók biblikus töltésű vesszőfutásához hasonlította. Akkor ezeket a fals véleményeit azzal magyaráztam, hogy nyilván nem ismeri kellőképpen a történelmet, különben nem mondana ekkora butaságokat. Most már vitathatatlan, hogy nem erről volt szó, hanem egyszerű karrierépítő talpnyalásról, hiszen betegesen eltorzult korunkban az érvényesülés kizárólag Izraelen át vezet (lehetőleg persze a magyarság értékeinek kigúnyolásával, becsmérlésével is fűszerezve).
Közben máig tartó politikai kacskaringói, kilengései is szépen szaporodtak. A '90-es évek vége felé többször is elhatárolódott a ,,szélsőséges" MIÉP-től, viszont ,,testvéri kapcsolatokat" ápolt Orbánnal és a Fidesszel. Az RMDSZ-től és Markóéktól való érthető eltávolodása után megalapította az EMNT-t (Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács), de komolyabb eredményeket nem tudott vele felmutatni; inkább csak a fősodratú RMDSZ szalonellenzékévé degradálta. Az SZNT (Székely Nemzeti Tanács) lényegében azért alakult meg, mert a radikálisabb székelyek megunták a semmittevést, s Tőkésnél jóval határozottabban követelték a területi autonómiát és az önrendelkezést. A püspök úr ezért folyton kárhoztatta őket ,,külön-utasságukért", s óvta legharcosabb társait a Székely Köztársaság kikiáltásától, sőt a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést egy Markóval közösen szervezett ellenrendezvénnyel akarta megtorpedózni. Közben többször is ,,udvarolt" a zsidó világhódítóknak, s elbagatellizálta, vagy tagadta Magyarország izraeli megszállásának napnál világosabb tényeit. A 2007-es romániai EU-s választáson független jelöltként (sok lelkes civil támogatásával + Orbán rásegítésével) bejutott az Európai Parlamentbe. Nem volt bölcs lépés részéről, hogy ezért föladta egyházi hivatását, s lényegében híveit cserbenhagyva kiköltözött Brüsszelbe. Még visszatetszőbbnek hatott ennél is, hogy 2009-ben a sérelmes előzményeket félresöpörve ,,szövetkezett" a kollaboráns Markóékkal, s immár az RMDSZ listavezetőjeként szerzett újabb mandátumot. Majd tetézve ezt, kint is elkövetett egy súlyos hibát: fülét-farkát behúzva csatlakozott ahhoz a színtelen-szagtalan Néppárthoz, mely az előző ciklusban megtagadta a felvételét.
Lassan már-már eljutott a nemzetárulásig. Üldözöttből a sötét erők befogadottja lett. Többszöri megkeresés és egyeztetési szándék dacára kutyába sem vette a HVIM-et (64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom); s egy alkalommal kinyilatkoztatta, hogy Vona Gáborral nem szív egyazon levegőt. Ugyanakkor zokszó nélkül elfogadta a nyíltan magyarellenes Traian Basescu elnök kitüntetését. A minapi hazai választások után pedig fölösleges és ostoba kijelentéseket tett: a Fidesz győzelmét isteni igazságszolgáltatásnak nevezte, s úgy vélte, igen jól tette az ,,államférfiúi nagyságot csillogtató" Orbán, hogy kétszeri veresége után sem mondott le pártelnöki tisztségéről; a Jobbikot viszont - meglátása szerint - nem a jóindulat vezérli. A Jobbik 3 uniós képviselőjéről azt nyilatkozta, hogy összevissza vagdalkoznak; Szegedi Csanádot külön is ,,figyelmeztette", hogy ne képviselje nála radikálisabban az (erdélyi) autonómiát - miközben ő gyakorlatilag semmit sem tesz érte. Nos, ennyi már elég volt nekem a teljes kiábránduláshoz, de a végső lökést a megszólaláshoz az adta meg, hogy néhány hete tudomásomra jutottak magánéletének elképesztő ocsmányságai.
Nem vagyok egy álszent, prűd fazon, s noha nem helyeslem, nem ítélem meg túl szigorúan, ha valaki olykor megcsalja a házastársát. Másképpen billen azonban a mérleg nyelve, ha ezt egy felszentelt püspök követi el, ráadásul úton-útfélen, még a látszatra sem ügyelve, s közben a családját is kirívóan elhanyagolva. Mindezt Isten nagyobb dicsőségére? Hogyan prédikál egy ilyen alak a jó erkölcsökről és a házastársi hűségről? Nem sül le a bőr a képéről? Ha nem fért össze a hitvesével, akkor még mindig tisztességesebb lett volna elválni tőle, mint 20 éven át megalázni, s érzékenységét semmibe venni. Nem célom bárki személyes ügyeiben vájkálni, mivel azonban nem leplezek le vele semmilyen titkot, közreadok néhány idézetet Tőkés feleségének (Joó Edit) a ref. presbitériumhoz címzett leveléből, melyet válókeresetének beadása előtt fogalmazott meg.
,,Semmilyen rendezvényen nem kívánok részt venni férjem, T. L. társaságában, aki egykori hősies kitartásomat és messzemenő önfeláldozásomat a későbbi 20 év alatt számtalanszor meggyalázta. A következmények felelős tudatában kijelentem, hogy nem érdemelte meg akkori helytállásomat és végletekig menő odaadásomat. Vele és érte még egyszer ezt az áldozatot nem vállalnám... A '89-es novemberi betöréskor (a szekusok támadására céloz - S. A.) engem küldött az ajtóhoz, hogy megvédjem (nem vall nagyfokú bátorságra! - S. A.)... Hátat fordított nekem is, mint megannyi temesvári bajtársának, s egyéni érdemeként tüntette föl mindazt, ami közös verejtékezésünk terméke volt.... A jelenben maradék családi életünket is felszámolta, magamra hagyott, a magányba taszított, kiköltözött külföldre (az EU-s képviselőség ürügyén - S. A.), és saját külön-utas életét hivatalosan megalapozta."
E levél valódisága bizonyítást nyert (Edit asszony maga igazolta), ennek dacára Tőkés hetekig közönséges hamisítványnak bélyegezte, míg végül csak kibújt a szög a zsákból. Lehet, hogy az igazi hamisítvány maga Tőkés, akinek ,,dicsfénye" talmi csillogás csupán? S vajon másoknak, más ügyekben is hasonlóan blöfföl? Olvastam azt is róla, hogy szűkebb környezetét durván terrorizálja, kihasználja, s az érdekeivel ütközőkkel szemben hajlamos a bosszúállásra. Nem folytatom, mert nem szeretném egy gátlástalan szörnyeteg portréját megfesteni, aki már rég letért a krisztusi útról, ha egyáltalán valaha járt rajta. Vajon ezek után hihetünk-e Tőkésnek a gyakorta nyilvánosságra hozott ,,egyházi ügynöklistáit" illetően, vagy ezek is csak személyes leszámolásainak eszközei? S végül melyik az igazi arca, a régi, vagy a mostani? Ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni; de fölöttébb elszomorít, hogy ekkorát csalódtam benne, s szinte a szemem (a szemünk) előtt vált semmivé egy hajdan derék magyar, aki túlélte a saját mítoszát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
Címkék: önfeláldozásomat, törvényszegésben, irredentizmussal, palotaforradalom, spanyolországgal, antidemokratikus, karrierdiplomata, akasztófavirágok, börtöntöltelékek, hálátlanságukkal, külügyminiszteri, elkeseredésükben, megszüntetésével, becstelenségüket, költségvetésükre, számonkérhetőség, kinyilatkoztatta, szuperhatalommal, nyomorszintünkre, versenytársakkal, vidékfejlesztési, elbagatellizálta, keresztülgázolva, laboratóriumnak, válókeresetének, kiábránduláshoz, vesszőfutásához, zökkenőmentessé, tisztességesebb, országgyűlésnek, kivéreztessenek, tagadhatatlanul, határozottabban, tűrőképességünk, javíthatatlanul, kísérletezzenek, bolha köhög, bolha elefántnak, felvidéki tótok, többi délszláv, középkor folyamán, sötét lelkű, európai szabadkőművesek, legalantasabb módon, álarc alól, tévhitben élnek, szellemes megfogalmazás, hamis legendák, oláhok hasonlóan, magyar „, szépen hangzó, dicsőséges pozsonyi, Siklósi András, Szent Korona, Nagy-Morva Birodalom, Robert Fico, Ivan Gasparovic, Ébredj Felvidék, Georgiosz Papandreu, Osztrák-Magyar Monarchia, Varsói Szerződés, Likud Viktort, Pintér Sándor, Gergényi Péter, Martonyi János, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, Fellegi Tamás, Szegény Magyarország, Matolcsy György, Réthelyi Miklós, Nemzeti Erőforrások Minisztériuma, Fazekas Sándor, Hende Csaba, Semjén Zsolt, Navracsics Tibor, Igazságügyi Minisztérium, Varga Mihály, Tőkés László, Chrudinák Alajosnak, Markó Béla, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Székely Nemzeti Tanács, Székely Köztársaság, Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést, Európai Parlamentbe, Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Vona Gáborral, Traian Basescu, Szegedi Csanádot, Mindezt Isten,
|
|
Offline
